Augusztus, pihenés, mérleg.
Mintegy 10 hónapos képviselői szolgálat után kezd egyre élesebben foglalkoztatni az a kérdés, hogy ezt a feladatot hogy lehet a legjobb színvonalon ellátni? Engem folyamatosan frusztrál, hogy nincs elegendő időm, energiám. A középiskolai tanítás egész embert kíván. A közel száz fős Kerekdomb Egyesület vezetése sem kis falat. A család az öt szép gyermekemmel, szintén ad némi elfoglaltságot. És a képviselői munka. Nagy kérdés, hogy meddig lehet bírni a napi 4-6 órás alvással a terhelést.
A választásra készülve azt gondoltam, hogy a másodállásom feladásával felszabadul annyi idő, amennyi egy képviselői mandátum tisztességes ellátásához kell. Be kell látnom, hogy alulbecsültem a terhelést. (Anyagilag helyben maradtam: a megszűnt másodállásommal közel azonos a képviselői tiszteletdíjam.)
Mi is a feladat?
1. Az előterjesztések mintegy 200-600 oldalt jelentenek, amelyek átolvasására 4-5 nap áll rendelkezésre. Persze a munka és a család mellett. Ez mesterségesen túlfeszített időbeosztás, ami arra szolgál, hogy a település érdeklődő, netán hozzáértő lakói és a tűztől távolabb eső képviselők kevésbé szóljanak bele, a hivatal prominensei és a frakció által eldöntött kérdésekbe. Mindez nagy károkat okoz a településnek. A rossz döntéseken keresztül.
2. A napirendi pontok sokszor utánanézést, egyeztetést, háttér-információk gyűjtését igénylik, ami heti több óra személyes vagy telefon beszélgetést jelentenek szakemberekkel, polgármesterrel, jegyzővel, képviselőkkel, lakosokkal. Ha szakmámba vág vagy érdekel a téma, egyeztető tárgyalásokra is meghívnak a hivatalba.
3. A bizottsági ülések 2-7 óra hosszúak. Több kérdést - szerencsére - a bizottságok után jobban értek, de persze új kérdések is felmerülhetnek. Újabb háttérmunka. Az ülések általában már nem túl hosszúak, 1-4 óra leggyakrabban.
4. Ezek után az információk szétosztása - például ezen a blogon keresztül, a környezeti témák a Kerekdomb honlapon keresztül - következik.
5. És ahogy kezdem átlátni a működését a testületnek, a hivatalnak, úgy látom a saját lehetőségeimet is: egyre több témát vetek fel, készítek elő, ami a döntések előkészítésének fázisában újabb terhelést jelent.
Nyilván meg sem szólalva, saját ötlet, vélemény, tudás nélkül, egy zsíros frakció melegében ücsörögve is lehet képviselőként létezni. És nyilván óriási helyzeti előny a hivatalban vagy helyi intézményben vállalt munka. Az információközelség, a kapcsolatok.
Ha a fenti "ötöst" optimálisan végezhetném, napi 8-10 órám rámenne. Na, itt a kérdés! Akkor most profi, teljes állású függetlenített képviselő vagy egy magam fajta amatőr szolgálja jobban a település érdekeit? Eretnek gondolat! Persze... Nyilván... Egyrészt az országos és a helyi politikának a társadalom előtt történt több évtizedes következetes lejáratása sem teszi ezt lehetővé, másrészt a szűkülő anyagi lehetőségek miatt sincs ennek realitása. De azért jobb, ha tudjuk: a teljes értékű képviselői munka teljes állást kívánna.
Akkor lehetne ettől eltekinteni, ha a polgármesteri hivatal minőségileg előrelépne a testület kiszolgálásának színvonalában. Ha a hivatal munkatársainak képességspektruma, munkabírása és lojalitás felfogása javulna. Ha szakszerű alternatívákat mutatnának be pártatlanul, ha az információkat nem helyzeti előnyként kezelnék, hanem megosztanák, ha nem a polgármester és a hivatali, gazdasági erős emberek kimondott vagy sugalmazott igényeire akarnák szabni az előterjesztéseket, a döntéseket. Mindenki eldöntheti, melyiknek kisebb az esélye: teljes állás vagy hivatali evolúciós robbanás?
Nagyra becsülöm Gyarmati Misi munkáját, aki nyugdíjas bizottsági elnökként minden dokumentumot alaposan áttanulmányoz, mindennek utána megy, mindenkire rátelefonál ... Valahogy így kellene csinálnunk ezt mindannyiunknak. De ez nem megy.
Marad tehát a gyors-olvasás, a szelektálás, a rögtönzés és a tisztességes felkészülés mozaikja. Az arányok hétről hétre változnak a szerint, hogy melyik elfoglaltság-tömb könyököl ki nagyobb teret magának az időmből. Például egy gyermekbetegség, egy osztálykirándulás, egy nagycsaládi esemény, egy kórházi ápolás, egy táboroztatás, egy forgalomszámlálás, egy településszerkezeti terv alapvetően átrajzolja a lehetőségeimet.
De még így, fapadosan is lehet eredményeket elérni. Legalábbis én így látom.
