Az alakuló ülés
A sok mosolygós, nyakkendős-öltönyös ember között kicsit furcsán éreztem magam. Mindenki gratulál, elégedett, kínosan udvarias, előzékeny. Ünnepeljük magunkat ezerrel. Túljátszott szerepek. Közönség. És megy a pénzszórás: bársonyba kötött megbízólevél, virágkompozíció, gázsis műsorszámok, a végén az állófogadásról nem is beszélve.
A polgármester és alpolgármesterek illetményét nem szavaztam meg. Minden ciklusban nagyon zavar az, hogy a lehetőséget maximálisan kihasználják a polgármester és helyetteseik fizetésének megállapításánál. Maximális bérezés, maximális költségtérítés, persze tételes elszámolási kötelezettség nélkül. Ez nem részletkérdés, hanem jelzésértékű Törökbálint polgárainak. Ha a tűzhöz legközelebb állók a maximumot szakítják ki a közösből, akkor mindenki, aki akár egy pillanatra közel kerül a fazékhoz, szintén erre törekszik. Azt értem, hogy a polgármester jövedelme törvény alapján nem csökkenhet, ha újra megválasztják, de a költségtérítést lehetne minimumra venni és azt is elszámolással adni. És nem biztos, hogy két helyettesre lenne szükség.
Hozzászólásomban három dolgot javasoltam, kértem:
- A bizottsági ülések tervezett időpontja 17.00 óra legyen, hogy akik nem főállásúként látják el tisztségüket, nyugodtan ideérhessenek. Ezen kívül a nyilvánosság korlátozását érezném abban, hogy azok a polgárok, akik érdeklődnek a bizottság munkája iránt, nem lehetnek jelen ennek egy részén.
- A testület csökkentett létszámához igazítsák hozzá az SZMSZ-nek azokat a pontjait, ahol a 18 fős régi testületi létszámhoz viszonyított arányokat rögzítik a szabályok.
- Habár Törökbálinton nincs hagyománya annak, hogy társadalmi munkában, javadalmazás nélkül dolgozzanak a bizottságok és a testületi tagok, mégis javasoltam, hogy csökkentsék ezeket az illetményeket. A város pénzügyi helyzete is indokolná ezt, hogy így is próbáljanak néhány millió forintot megfogni. Fontos jelzés a lakosság részére is, ha a testület tagjai a köz pénzéből a lehető legkevesebbet költik magukra.
Mint kiderült, nem most kell az ilyesmiket kérni. De legalább beköszöntem.
Kolontár számára a segítség megszavazása egyértelmű. Egyénileg is, testületileg is.
Végül az állófogadás. Koccintás, eszem-iszom a város fontos embereivel. Szerencsére mennem kellett fürdetni a gyerekeket. Egy falatot sem szeretnék a köz pénzén enni. Ha összedobják ezt a tisztelt képviselők, azt értem, de hogy a közös pénzt ilyenre költsük – teljesen elfogadhatatlan számomra.
Az egész ülés alsó hangon 400 ezer Ft. Magunk fényezésére, a támogató nép etetésére. És ez még csak a kezdet.
