A bizottsági munkáról
Sok esetben úgy tűnik, a testületi üléseken érdektelenség vagy felkészületlenség miatt nincsenek hozzászólások, viták, ötletek egy-egy napirendi pont tárgyalásakor. E mögött a látszólagos csend mögött a bizottsági ülések vitái húzódnak. A bizottságokban külső szakértők segítségével, többször órás nagyságrendű időráfordítással sorakoztatjuk az érveket és ellenérveket egy-egy nehéz kérdés kapcsán. Ha letisztultak az álláspontok, a testületi ülésen már hamar megy a döntés.
Két bizottság munkájában veszek részt. (VFKB = Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság és HPB = Humánpolitikai Bizottság) A bizottsági munka fontossága miatt, most e két bizottság áprilisi üléséről emelek ki néhány érdekes, fontos témát.
Szennyvíztisztító
A törökbálinti szennyvíztisztítót korszerűsíteni kell. 110 millió Ft-os beruházással 3000 m3/nap kapacitásra lesz képes a telep, amit annak idején 5000m3/nap-ra terveztek. Ez meg hogy lehet? A víztakarékos berendezések terjedése és a víztakarékos lakossági viselkedés miatt jóval töményebb a mai szennyvíz a 6 évvel ezelőttinél. A környezetvédelmi előírások viszont sokkal szigorúbbak a kiengedhető tisztított vízre, mint korábban. Ezek okozzák a fenti paradoxont. A beruházásra 70 milliót az ÉTV ad, a többit kellene nekünk hozzátennünk. A környezetvédelmi hatóság december 31-i határidőt adott a beruházásra. Néhány hónapos csúszás már most látható előre – a határidő módosítását fogja kérni a hivatal.
Komposzttelep
A hét ügye kétségkívül a hulladékudvarra tervezett komposzttelep volt. Már a két hónappal ez előtti ülés kapcsán írtam erről.
„A hulladékudvaron korszerű komposztálótelep fog épülni 170 millió Ft értékben. A hulladékudvar az összes eddigi funkcióját megőrzi, de egy zárt rendszerű, szabályozott légbefúvásos technológiával fogják a darált, rostált zöld hulladékot komposztálni. A kész komposzt rekultivációhoz és szántóföldi hasznosításra lesz alkalmas. Szag semmi, zaj sem lesz nagyobb, a megközelítés a Depo után, a patak mellett induló útról történik majd, amit megépítenek a telepig. A Téglagyár utca tehermentesítve lesz ezzel például a szennyvíziszapot szállító teherautóktól. A fejlesztést a 83 települést összefogó Duna-Vértes Hulladékgazdálkodási konzorcium fedezi Eu-s pénzek bevonásával.
Többen tartanak tőle, hogy 2500 t/év kapacitásra tervezik a telepet. Ez az újonnan megépítendő úton (Fűzfa utca) fog bonyolódni. Napi 100 autó körüli forgalmat fog jelenteni. Ez növekedést jelent, kétségtelen, de egy kedvező útvonalon fog megvalósulni. Nagyon bánt többeket, hogy ide fogják hordani a környező települések zöld hulladékát. Egyrészt a zöld hulladékot nem éri meg nagy távolságokra fuvarozni, ezért én nem gondolom, hogy 10-15 km-nél nagyobb körzetből érkezne az anyag. Másrészt érdekes, hogy az teljesen rendben van, hogy a mi zöld hulladékunkat jelenleg Tárnokra fuvarozzuk. De ide ne hozzon senki semmit! Megboldogult Bóza Feri bácsi jut eszembe. 13 éve milyen vehemenciával tiltakozott a hulladékudvar kialakítása ellen! Milyen nehezen fogadta el, hogy az otthon keletkező veszélyes hulladékot össze kell gyűjteni valahol, amíg annyi lesz belőle, hogy gazdaságosan lehet szállítani. Különben meg megy minden a vegyes szemétbe.
Szerintem fontos előrelépés lesz a helyi és regionális hulladékgazdálkodásban a telep felépülése, és alig kerül valamibe Törökbálintnak.”
Csuka Attila és Rothauszky Gabi erősen támadják az ügyet. Gabi – mondása szerint – jó célnak tartja, de kérdéseire nem kap választ. Csuka Attila kifejezetten politikai tőkét kovácsol, szereplési lehetőséget lát benne, meglovagolja a kérdést. Sajnos a hivatal nem volt formában ez ügyben. A két hónappal ezelőtt felmerült kérdésekre ugyanis nem kaptunk választ, az előterjesztést jegyző Holló Zsuzsa el sem jött, mivel Elek Sándor alpolgármesterünk nem látta szükségét ennek. Zsuzsa ugyanakkor már hetekkel korábban leült az opponáló képviselőkkel, minden rendelkezésére álló információt elmondott nekik, ennek ellenére erősen félreértett dolgokat említettek a bizottság ülésén (250 000 t/év hulladékot 2500t/év helyett (azok után is, hogy már jelezték nekik a két nagyságrendnyi tévedést), veszélyes hulladékok kezelését (miközben csupán gyűjtésről és szállításról van szó), fertelmes bűzt vizionáltak (ami a szabályozott korhadás esetén nulla, sőt még a mostani: beton placcon való egyszerű rohasztás esetén sem számottevő). Megkaptam az érveim és a fél-információk, tévedések számbavétele után, hogy „beszéljünk őszintén” és hogy „a tényeket ne hagyjuk figyelmen kívül”. Csuka Attila, otthagyva a bizottság ülését, még a Tükörhegyi Közéleti Egyesület közgyűlésére is elment és feltüzelte a lakosság szangvinikusabb részét sajátos tájékoztatásával.
Kétségkívül jogos kérdések, amiket meg kell válaszolni:
- Milyen zaj- és szagterheléssel jár a telep működése a mostani helyzethez képest?
- Van-e biztosíték arra, hogy valóban a Raktárvárosi útról lesz megközelíthető a telep?
- Milyen forrásból készül el ez az út?
- A veszélyes hulladékok gyűjtése is regionális jellegű lesz vagy csak a régóta megszokott törökbálinti igényeket szolgálja?
- A telep építési engedélyének környezetvédelmi tervfejezetében felsorolt anyagok közül melyek kerülnek befogadásra a telepen?
- Mi lesz a telep üzemeltetésének a menete, ki fogja azt végezni?
- Milyen finanszírozást terveznek a telep hosszú távú működtetésére?
- Milyen anyagi terhet jelent a telep működése az önkormányzatra és a lakosságra nézve?
Ha ezekre a kérdésekre megnyugtató, vállalható válaszokat kapunk, akkor továbbra is azt gondolom, hogy nagyon nagy előrelépés lesz a telep megvalósulása. És ha ezekre a kérdésekre az elmúlt nyolc hét során választ kaptak volna a bizottság tagjai, nem lenne minimális esélye sem a hangulatkeltésnek.
Vezetői pályázatok
A könyvtár vezetői állására beadott pályázatokról, vagyis a pályázók személyéről a HPB ülésen nyíltan szavaztunk. Annyira meglepett, hogy hirtelen belső tiltakozásból tartózkodtam. Ott volt mindenki: referens, szervezési csoport, elnök, alpolgármester, ... Új fiúként nem akartam beégni, azt hittem ezt így csinálják errefelé...
Csak amikor a helyi sportdíjra javasolt személyekről zárt ülésen, titkos szavazással szavaztunk, akkor kérdeztem meg, hogy biztos arányos-e a két témában az ennyire eltérő ügyrend? Eleinte nem hitték el, hogy nyílt volt a szavazás, de lassan meggyőzték egymást a jelenlévők. Kellemetlen volt.
A MűvHáz vezetői pályázatát újra ki szeretnék írni, mivel egy malőr miatt a hat pályázatból egyetlen egy volt érvényes. Egy előírt 120 órás továbbképzést a törvény szerint be kell vállalni vagy el kell kezdeni a pályázat beadásáig, de a kiírásban úgy jelent meg, hogy a pályázat benyújtásának feltétele az elvégzett tanfolyam igazolása. Ennek pedig csak egy új pályázó, Takácsné Papp Edit felelt meg. Van, aki úgy érzi, ellene írták ki a pályázatot, van, aki azt mondja, hogy két tanfolyam is olyan időben indult, ami belefért volna a beadásig. Minden esetre a HPB nem szeretné kizárni a pályázók közül a jelenlegi vezetőt, Szabó Évát, ezért új pályázat kiírását javasolja. Valóban, nem lenne jó Törökbálintnak sem, a MűvHáznak sem, de még az újonnan megválasztandó vezetőnek sem, ha ellenfél nélkül nyerné el az állást. A nyitás ellen hat viszont az, hogy a bizottság javasolja a testületnek: a meglévő vezetői gyakorlat előnyt jelentsen az elbírálás során.
