A petícióra kurta választ akar adni a polgármester. Szóban felsorolja, hogy tkp. szinte mindennel egyetért. Olyan sok dologban egyetértünk, hogy nem is értem miért nem válaszol részletesebben. Szerencsére felvetésemmel egyidőben már ő is megfogalmazta magának, hogy tételes, részletes választ fog adni a petícióban felvetett problémákra. Várjuk.
Baj van. Nagy baj. Vége az osztogatáson alapuló, pazarló gazdálkodásnak. Ez jól ment. Most NEM-et kell mondani sok embernek, sok szervezetnek. Ami eddig nem ment. Pedig kellett volna. Elképesztő mennyiségű pénz úszott el személyek, cégek, szervezetek zsebébe, miközben beruházásokra a kelleténél mindig jóval kevesebb jutott.
A 2-i tesületi ülés zárt ülésként lett meghirdetve. Aztán a helyszínen kiderült, hogy a Pénzügyi Bizottság javaslatára nyílttá tesszük. Micsodaaaaa? Ha ezt előző este vagy aznap reggel közéteszik a honlapon, itt van még 5-30 ember. Ez jelzi a helyi hatalom hozzáállását a nyilvánossághoz. Ha csupán három ember jön el, akkor is fontos, hogy nyilvános legyen az ülés. Persze, ha nem cél, hogy szoktassuk Törökbálint lakosságát a közügyek követéséhez, akkor nehezen lesz elmozdulás.
Csak általános vita van a 24 oldalas félkész dokumentumról, amely 26 pontban próbálja összerakni a jövő évi pénzügyi képet. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Hitel? Nem adnak és így is iszonyú összegeket kell visszafizetnünk a következő nyolc évben. Helyi adók emelése? Kénytelenek leszünk, mert külső segítséget sem akarnak adni, ha azt látják, hogy nincs belső lakossági teherviselés. És lássuk be, hogy sok tehetős ember él Törökbálinton, akik évente néhány tízezer forinttal nyugodtan hozzájárulhatnának a közös kiadásokhoz. Nadrágszíjhúzás? A szociális kiadások meghúzása könnyen megy - nem lesz komoly lakossági ellenállása annak a rétegnek, aki erre rászolul. Az intézményrendszer kiadásait mindenképp vissza kell fogni. De nem fűnyíró elven, hiszen minden intézménynek mások a tartalékai. Ehhez külső elemzők kellenek, akik rámutatnak a minőségi teljesítmény nélkül elfolyó milliókra, mert a saját várát minden intézményvezető védeni fogja utolsó csepp véréig. Telkek eladása? A válságban csak érték alatt lehet telket értékesíteni. És a működési költségekre egy-két év alatt elverni a családi ezüstöt - nem túl értelmes lépés. Csődbiztos? Ha 60 napnál régebbi kifizetetlen számlák lesznek, akkor ez jön, de ezt senkinek ne kívánjuk: rideg pénzügyi szemlélettel mindent lemetszene, ami ahhoz kell, hogy a gazdasági egyensúly helyreálljon. Ezt mindenképpen el kell kerülni. Bármi áron.
Nagyon komoly tartalékok vannak a költségvetésben, ha ilyen sok százmillió forintot meg lehet takarítani. És az oktatási intézmények csak egy harmad évet tudnak bevállalni, hiszen tanév közben nem lehet sok változást véghezvinni, csak szeptember 1-től! Az azonban motoszkál bennem, hogy miért kellett megvárni ezt a nagy válságot, hogy két hét alatt előpattanjanak ezek az ötletek a megfelelő fejekből? Hiszen sok közülük megvalósítható lett volna már évekkel ezelőtt is. Eddig nem tűnt fel, hogy komoly költség helyett központi támogatást lehetne igényelni egy tevékenységre? Miért csak most?
A kijelölt szorítások végrehajtása nagyon komoly következményekkel jár, de még így van 4-500 milliós (!!!) hiány a költségvetésben.
Sokakban felmerül, hogy A Telenor előtt is volt élet Törökbálinton, nem is akármilyen. Most semmi gond, visszatérünk a két évvel ezelőtti szinthez. Ez sajnos nem ilyen egyszerű, mivel a válság a többi adófizetőt olyan mértékben érintette, hogy elköltözések, bezárások és termeléscsökkenés miatt évi 8-900 millióval csökkent Törökbálint adóbevétele a Telenor-gondon kívül is. Ezért nem 2 évet, hanem 5-6 évet kell visszalépni a költségvetésben.
Fontos adat, hogy a 13 ezres Balatonfüred 3.9 milliárdból gazdálkodik és még fejlesztésekre is marad belőle, nem is kevés. A 13 ezres Törökbálint 7,5 milliárdból gazdálkodott az elmúlt években és a legnagyobb adósságot magra vállaló önkormányzatok közé küzdötte fel magát néhány giga-beruházással. De még így is 5 milliárd körüli lesz a jövő év költségvetése. Érdekes úgye? Hova folyt ez a rengeteg pénz? Mert a városon nem látszik ez az irgalmatlan pénzmennyiség!
A Telenor adó elvonása egyrészt hihetetlen törés Törökbálint életében. Elképzelhetjük más nagyságrendben: a 30%-os csökkenés a legtöbb családot ipadlóra küldené. De fölfogható ez a helyzet lehetőségként is. Arra kényszerít mindenkit: lakosságot, intézményeket, szervezeteket, képviselőket, hogy megvizsgálják és felülbírálják: mennyi közpénzt fogyasztanak el a közös kasszából, milyen hatékonyan és milyen eredménnyel költik el a közös forintokat? Egyetlen politikus sem képes visszafogni a költekezést, ha nincs külső kényszerítő erő, amit a választópolgárok is kénytelenek elfogadni. Ez most egy ilyen helyzet. Csak éljünk jól a lehetőséggel, mert ezt is el lehet rontani, mint sok mást.
Semmit nem tudtam a krach után, heteken át. A helyzet kezelésére alakult bizottság így-úgy végezte a dolgát, de erről semmilyen hivatalos információt nem kaptam képviselőként. Az utcán mesélték az intézményeinkben dolgozó ismerősök, hogy milyen intézkedések lesznek. Kellemetlen volt, amikor tőlem várták volna a híreket. Felvetettem ezt a problémát, többször, többféleképpen, de egyáltalán nem értették a teremben. Az infó-áramlás tehát tökéletes. Be lehet menni a polgármesterhez, a jegyzőhöz, bármely hivatali munkatárshoz, akik mind készségesen tájékoztatnak szóban. Mindez akkor igaz, ha a tájékoztatásra vágyó személy képviselő, ha hivatali időben be tud fáradni a hivatalba, ha a fenti munkatársak jelen vannak és éppen ráérnek. Kicsit sok a feltétel. És mindez mennyi idő! És veszélyes. Mivel az információk birtokosai felértékelődnek, mindent tudó bennfentesek lesznek, sőt, aki szeretné, még manipulálhatja az információáramlást, osztogathatja azokat tetszése, érdekei szerint. Kár, hogy nem értjük egymást...
Ezzel szemben mennyivel egyszerűbb lenne minden dolgozótól elvárni, hogy a tudomására jutott lényeges információkat tömören leírva eljuttassa a jegyzőhöz?, polgármesterhez?, kommunikációs munkatárshoz?, aki semmit el nem dobva válogatná, hogy mi fontos ezek közül a hivatal dolgozóinak, a képviselőknek, a lakosságnak, … És a meglévő csatornákon áramoltatná a híreket. Heti fél óra. Szép lenne ... Ha lenne több rétegű, hiteles, gyors tájékoztatás. Már megint ez a fránya nyilvánosság ...
Kedvesnek is nevezhető jelenség Albert Gábor félmondata egy felszólalása során, miszerint „a becsületesség a legfontosabb”. Megáll egy fél pillanatra a levegő, belül mindenki meghökkenve elmosolyodik, de igyekszik takargatni. Albert Gábor érzi mindezt, önmaga is elmosolyodik, majd kitör a nevetés a testületben. Érdekes 3 másodperc volt…
A zöldhulladék elszállítását meg akarják szüntetni. Nem kellene visszalépni, a füstölve, szűkölve parázsló avarkupacok világába. Az sem lenne az igazi, ha több száz autó töfögne a hulladékudvar felé minden pénteken és szombaton. Javasoltam, hogy vizsgáljuk meg a jelen helyzetben a megoldási lehetőségeket. Elfogadták szerencsére. A zöldhulladékok elszállításának megoldására egy alkalmi bizottság alakul.
Mégis lesz vizsgálat a teljes intézményhálózatban, beleértve a hivatalt is. A költségcsökkentés van a középpontba állítva. (7 igen 2 tartózkodás 3 nem) Kíváncsian várom az eredményét!
Megszavaztuk a helyi telek és ingatlanadókat. A köz dolgait fontosnak tartó és azért sokat dolgozó emberként azt gondolom, hogy van létjogosultsága egy differenciáltan, jól megalkotott helyi adónak. Sok nagyon jómódú és sok átlagos középosztálybéli ember él Törökbálinton, akik hozzájárulhatnak a köz költségeihez néhány tízezer forinttal évente. Biztos sokakkal nem értünk egyet, de én így látom. Másrészről sokszor kapja meg Törökbálint azt a megjegyzést, hogy milyen sok pénzből gazdálkodik, miközben a lakosság helyi adók formájában nem járul hozzá a település fenntartásához. Az is fontos, hogy ha valami kedvező döntést hoznak felsőbb szinten, akkor az adózók javára lehet módosítani év közben, de fordítva nem.
Kérdéseket intéznék szóban a testületi ülésen a jegyző úrhoz. Hirtelen lapozás az SzMSz-ben … Közben bizottsági elnök képviselőtársam 72 órás zöldségeket emleget, miközben még interpelláció esetén is csupán 53 órával az ülés előtt kell beadni írásban a kérdéseket … Felbolydult az aréna. Ekkora a zavar, mivel szeretnék nyilvánosan kérdezni! Úgy látszik nem éltek ezzel a lehetőséggel mostanában… Nehezen eldől, hogy kérdezhetek:
- A körforgalomnál kivágott ártéri erdőt és az elindult feltöltést a környezetvédelmi felügyelőség megtekintette, jegyzőkönyvezte. Felhívtam a felügyelőt, aki elmondta, hogy mindkét ügy jegyzői hatáskör. Az egyik kérdésem az volt, hogy milyen lépést tett az engedély nélküli fakivágás és feltöltés ellen a hivatal?
- A Tükörhegy IV ügyében a jegyzőkönyveket átolvasva feltűnik, hogy nem látszik az az önkormányzati döntés, amely az eredetileg meghatározott 10 ezer m2-es településközpont vegyes (TV) területből – a ami annyit jelent, hogy közintézményeket, de irodákat és lakásokat is lehet itt építeni – hogy lett 100 ezer m2. Ki adott ilyen felhatalmazást a tervezőknek? Milyen önkormányzati döntés előzte meg ezt a durva arányeltolódást?
Ígéretet kapok a válaszra.
Miért nem szólnak soha? Már az a két-három képviselő kollégám, akiknek a hangját alig hallottam. Még bizottságokban hébe-hóba, két-három havonta mondanak vagy kérdeznek valamit. De testületi ülésen: néma csend. Miért járnak ide? Nincs kérdésük, véleményük, javaslatuk? Nem engedik nekik, hogy legyen? Megfenyegették őket? Nem értem.
