A Telenor iparűzési adóját az előfizetők címe szerinti önkormányzatok fogják megkapni. Ez 2,2 - 2,5 milliárd forint elvonást jelent évente, ami Törökbálint költségvetésének 30-35%-a. (Képzeljük el ezt a helyzetet egy családi költségvetésben!) Törökbálint 7,5 milliárdos költségvetése 5 milliárd közelében áll majd meg. A törvényjavaslatot jegyző balatonfüredi polgármester városa viszont éppúgy 14 ezres, mint a miénk, és ők 3,9 milliárdból élnek. Hova folyt ez a töméntelen pénz az elmúlt években? Mert hogy ez a nagy gazdagság nem látszik a városon!
Egyik oldalról érthető a kiegyenlítésre való törekvés az önkormányzatok között, bár eddig is évi 500 milliós nagyságrendet fizetett be Törökbálint ilyen jellegű kompenzációra. Elképesztő helyzetben vannak a ország kedvezőtlenebb helyen fekvő települései.
A másik oldala az éremnek viszont az, hogy ezzel a hirtelenséggel kezelhetetlen helyzetet teremtettek egy városban, amely számított erre az adóra az elmúlt évek, évtizedek gyakorlata alapján. És ráadásul egyedül Törökbálinton üt ekkorát ez a változás, mert csak nálunk van 30% körüli részesedése a költségvetésben egy ilyen cégnek, miközben a néhány ezres helyi előfizetők alig tartanak helyben valamicskét az elúszó milliárdokból.
Szerintem nem szabadna egyik napról a másikra ilyen hatású döntést hozni! Ha azt mondják, hogy jövőre 75%-át kapjuk, azután az 50%-át, majd a 25%-át, végül semmit, akkor lehet rá készülni. (Bár úgy, hogy 8 éven át kell évi 1,4 milliárdot törleszteni az épülő iskola miatt, /aminek a kész értéke 4-5 milliárd csupán!!!/ és aminek az éves működtetése is 500 millió körül lesz - érdekes mutatvány lenne még fokozatos elvonás esetén is!) Kapkodás és fejetlenség látszik a kialakult helyzet központi kezelésében is. Igérnek, nyugtatnak, beszólnak, kapkodnak a felettes illetékesek.
Az is nagy kérdés, hogy miért éppen ezt a szektort pécézték ki? A gyógyszergyárak, a MOL, az autógyárak és autóforgalmazók iparűzési adóját is szét lehetne osztani a felhasználók lakóhelye szerint. Szóval, erősen vitatható a döntés megalapozottsága.
A helyzet nagyon komoly helyi feszültségeket fog eredményezni. A kieresztett nadrágszíj meghúzása sok család költségvetésébe fog, akár 30% fölötti szinten, beleszólni. Helyi adókat kell bevezetni, ami mindenkit érinteni fog, népszerűtlen lesz. És olyan szolgáltatások fognak megszűnni, melyeket korábban természetesnek vettünk. De még mindig jobb, ha magunk kezeljük a helyzetet, mint csődöt jelenteni! Az utóbbi ugyanis külső pénzügyi biztos megjelenését jelentené, aki hidegvérű szakemberként, tőből nyesésekkel tenné rendbe a megcsúszott költségvetést. Ezt nem kívánom senkinek.
Felmerül, hogy miért nem lehet a Telenor előtti időkhöz visszanyúlni. Azért, mert a többi adóbevétel is - a válság és néhány cég elköltözése miatt - 800 millió forinttal csökkent, viszont törlesztenünk kell az adósságainkat, amelyeket a bevételek tudatában vettünk fel.
Ugyanakkor ez a helyzet esélyt ad Törökbálinton arra, hogy megtörjön az az évtizedes osztogatásra alapuló szerkezet, amelyben a képviselők maguknak, egymásnak, a rokonoknak, a politikai hűbéreseknek, az intézményeknek, a vállalkozók egy rétegének és a szavazók több rétegének szétcsorgatják a bevételek nem kis részét, miközben feleslegesen költséges beruházásokkal terhelik meg a költségvetést nem kis kölcsönök felvétele árán. Külső kényszerítő tényező nélkül politikusok nem tudnának ekkora megszorítást levezényelni, mint ami előttünk áll.
Sok fájó mozzanat következik, de talán valamivel egészségesebb helyzetet kapunk a folyamat végén. Bár ... - sok dolgot láttam már elrontani '89 óta ebben az országban, amit jól is lehetett volna csinálni.
